Budapest, Váci út 52.
Bővebben:
A XVIII. századból név szerint ismeretesek a belvárosi sörfőzők: Waller Gáspár János, Proberger Jakab, Aymeyer Károly - valamennyien német földről vándoroltak hazánkba. A sörfőzés hasznot hajtó tevékenységnek bizonyult, hiszen az említett vállalkozók 1722 és 1746 között a régi Pesten a legdrágább házakat vásárolták meg vendéglőnek.
A XIX. században még inkább terjedt a sörfogyasztás. Akkor már nemcsak a Belvárosban, hanem Pest kültelki részein is nyíltak kiskocsmák. Szükségessé vált ezeknek a kis boltoknak, parányi szatócsüzleteknek borral, sörrel való folyamatos ellátása. Ezt az igényt ismerte fel és elégítette ki a Morvaországból származó Braun Salamon, aki 1874. augusztus 29-én az alábbi kérelemmel fordult a VI. kerületi elöljárósághoz: „Tisztelettel itt helyben a váci boulevardi 52. számú és a városligeti fasoron fekvő 152. sz. alatti házban saját sörgyáramban főzött sörnek palackokban való nagybani eladására üzletet kívánván nyitni midőn ezt az 1872. vm.te. 4. paragrafusának megfelelően ügyvédem által a tekintetes kerületi Elöljáróságnak, mint illetékes iparhatóságnak bejelenteném, esedezem...” - írja. Ugyanakkor a kérelem további mellékletéből az is megtudható,- hogy Braun Salamon sörgyáros Váci úti telepén 50-100 literes hordókban tárolta az általa előállított italt, amelynek forgalmazása nem palackokban, hanem hordószámra történt. A terézvárosi elöljáróság Braun Salamon gyárosnak iparként „a sörnek hordók-bani árusítását” engedélyezte, nyilván azért, hogy védje a kis üzletek italmérő forgalmazási tevékenységét. Az elöljáróság a sörgyáros ügyvédje előtt az egyik akkor illetékes és fennálló helyhatósági szabályra hivatkozott. Ebből következtetni lehet, hogy az italmérő kisvállalkozóknak, a szatócsüzletek tulajdonosainak a gyárosoktól való függősége egyre inkább növekedett ezekben az években.